A történelmi párhuzamokkal ugyan óvatosan kell bánni, ám a Putyin–Orbán találkozóról a világhálón keringő felvétel felidéz egy 1956-os pálfordulást, amikor is a nagyorosz birodalom igézetében élő szovjet vezetők Kádár Jánosban találták meg a számukra legmegfelelőbb embert.
A történész a szocialista újratervezésekről írt könyvet és ennek apropójából beszélt a NER 1956-ot övező emlékezetpolitikai céljairól is.
Barátjáról és küzdőtársáról, a múlt héten elhunyt Mécs Imréről a személyes emlékein túlmutató írását Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke a HVG felkérésére fogalmazta meg.
A két szakember nincs jó véleménnyel a sorozat történelmi hitelességéről. Szerintük az HBO produkciója nem csak az akkori ellenzéket, de a besúgókat, a beszervezés menetét is a valóságtól elrugaszkodva ábrázolja.
Nagyon fontos hasonlóságok vannak az 1956-os forradalom és a mostani orosz–ukrán háború között – mondta a hvg360-nak Rainer M. János, Széchenyi-díjas történész. Az 1956-os Intézet volt vezetője szerint mindkét történetben majdnem ugyanazt jelenti az önrendelkezés, a haza, a szülőföld vagy az, hogy méreteitől függetlenül ki a kicsi, és ki a nagy. Mi Putyin célja, lehet-e Sztálinhoz vagy akár Hitlerhez hasonlítani? Őrizhetik Csapnál orosz katonák a határt? Interjú.
Minden tudományellenes hatalmi ármányt túlélve ismét megjelent az igazi 1956-os Intézet évkönyve, sorrendben immár a 26.
Június 15-tel megszűnt az '56-os Intézet, azóta a a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár működteti az 1956-os Intézetet és a hozzá tartozó Oral History Archívumot. Rainer M. János nem ment a Veritasba dolgozni, az intézet utolsó igazgatója a Mozgó Világnak adott interjújában beszélt a rendszerváltásról és a közeljövőről.
Az állambiztonsági szolgálatok utolsó nagy erőbedobásainak egyike volt Nagy Imre és társai újratemetése, de már csak furcsa kibicként vettek abban részt. A folyamatot megállítani nem, legfeljebb már csak befolyásolni akarhatták, a hatalmas igyekezetben két ügynöktől is szó szerint ugyanaz a jelentés született.
Rainer M. János levelében azt írta, ha valaki úgy érzi, a Veritas Intézetnél nem lesz jó helyen az interjúja, megteheti, hogy letiltja a hozzáférést.
Szabadságot a tudománynak, szabadságot az Akadémiának címmel tartanak felvonulást vasárnap Budapesten, hogy így tiltakozzanak a kormány ellen, kiállnak a Magyar Tudományos Akadémia mellett.
Nem megy a Veritas Intézetbe dolgozni az ’56-os Intézet igazgatója, mert ott nincs meg a tudományos kutatáshoz szükséges szabadság. Az átszervezés az intézet végét jelenti Rainer M. János szerint. Szinte napra pontosan 30. születésnapjukkor szántják be őket.
Június 15-től a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár működteti az 1956-os Intézetet és a hozzá tartozó Oral History Archívumot a kormány csütörtök este közzétett rendelete szerint. Ez újabb lépés az intézmény eljelentéktelenítése – ha nem ellehetetlenítése – felé.
A leghangosabb ügy a kutatóintézeteké volt, de az MTA 191. közgyűlése mindemellett új tagokat is választott.
Az 56-os Intézet ma a Széchényi-könyvtár alá tartozik: az állítólag Dózsa Lászlót ábrázoló emlékévplakát ügyében is a könyvtár sajtóosztálya lett volna illetékes, nem Rainer M. János vagy Eörsi László. Meg is kapták az írásbeli figyelmeztetést, két másik kollégájukkal együtt.
Már rég nem az eredeti, identitásproblémáról szól a Pruck–Dózsa-ügy, vagyis az, ki szerepel az egyik kiemelt, 1956-ról megemlékező archív fotón. Schmidt Máriáék személyes támadásként fogják fel az ügyet, de egy, most megszólaló történész, az 56-os specialista Rainer M. János a kormány emlékezetpolitikájának kudarcának is tartja az ügyet.
Rendszerint zárványban maradnak a demokratikus erők, hagyományaik így nem minősíthetők folytonosnak. Ezzel magyarázható, hogy többnyire az antidemokratikus törekvések stabilizálódtak nálunk – hangzott el a történelemtanárok hétvégi konferenciáján.
